1. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulása

Kárpáti János
(1869–194?)

Csanádpalotán (akkor Csanád megye, Nagylak járás) született 1869-ben, iskoláit, majd 1885-től gyakornoki éveit is ugyanitt végezte. Gyakornoki vizsgáját Kolozsváron tette le az 1888-ban először szervezett tanfolyam elvégzése után. Beiratkozott a kolozsvári FJTE-re, ahol Fabinyi tanítványaként az 1889/90-es tanévben gyógyszerész oklevelet kapott.

Aradon telepedett le, egy ideig az 1888-ban alapított, Szűz Mária nevét viselő, Khudy József tulajdonát képező, majd a Kossuth Pál kezelésében levő gyógyszertárban dolgozott alkalmazott okleveles gyógyszerészként Winkler Lajossal, a későbbi professzorral együtt. 1902-ben megveszi ezt a patikát s ettől kezdve haláláig ő a tulajdonosa. Gyógyszerész fia örökösként veszi át a vezetését, később pedig már az ő tulajdona (2). Gyógyszertárát mindig építette, bővítette, csinosította és a kor színvonalán tartotta. A gyógyszertára volt az igazi otthona.

A gyógyszerészek egyesületi életében is szerepet vállalt, 1923-ban a Romániai Gyógyszerészek Országos Kamarájának Arad megyei vezetőségében az elnöki tisztséget viselte (1). Ebben a minőségben nagy odaadással és lelkiismeretesen végezte a reá háruló feladatokat 1930-ig. „Háza, szíve és pénztárcája mindig nyitva volt a közügyeknek” írják róla kollégái (4).

Ötvenéves gyógyszerészi tevékenysége alkalmából a Pharmacia hasábjain köszöntik erdélyi és bánsági gyógyszerész kollégái, kiemelik szakmaszeretetét és a közügyek iránti lankadatlan munkásságát, dicsérik vendégszeretetét: háza mindig nyitva állt vendégei előtt és Arad-Hegyalján levő saját szőlőjének terméséből nyert borával szívesen kínálgatta barátait, kollégáit. „Az ő szívós, munkás élete biztatás arra, hogy a kitartás hozhat nekünk is jobb napokat” – írja a Pharmacia c. lap a fényképével együtt közölt köszöntőben (5).

Egész életében csak hivatásának és családjának élt. Két leánya gyógyszerészhez ment férjhez, Lajos fia is gyógyszerész lett, így mint legidősebb tagja egy igazi nagy gyógyszerészcsaládnak, mindenkit ellátott szakmai tanáccsal és segítette a fiatalabbakat.

Fia, Kárpáti Lajos az Arad melletti Világoson született 1899. november 7-én. Gyógyszerészi oklevelét a budapesti egyetemen 1922-ben nyerte el, majd az 1923/24-es tanévben a gyógyszerészdoktori fokozatot is megszerezte az Általános Növénytani Intézetben Mágocsy-Dietz Sándor professzor irányítása mellett A Physochlaena orientalis M. B. Don. és a Scopolia carniolica Jacq. anatomiája összehasonlítva a Hyoscyamus niger L.-vel című doktori értekezésével (3). Ezután hazatért, és apja gyógyszertárában Aradon dolgozott (4), egy ideig alkalmazott gyógyszerészként, majd a gyógyszertár vezetője lett, valószínűleg az államosításig. 1936-ban apja helyébe az Arad megyei Kollégium vezetőségébe őt választják meg a gyógyszertártulajdonosok részéről (6).

Sem az apáról, sem a fiáról sajnos több adat nem áll rendelkezésünkre, így elhalálozásuk ideje sem ismeretes.

Irodalomjegyzék

1. Molitórisz P. (szerk.): Almanachul farmaceutic – Gyógyszerészek zsebnaptára 1923. évre. Lloyd Express kiadó, Cluj – Kolozsvár.

2. Tamás M.: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Erdélyben 1512-től 1920-ig. Doktori értekezés kézirata, Budapest 1990.

3. Zalai K., Zboray B., Fodor Zsuzsa: Gyógyszerészdoktori értekezések a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Acta Pharm. Hung. 40, 255–279 (1970).

4. *** Új gyógyszerésztudor: dr. Kárpáti Lajos. Revista Farmaciei – Gyógyszerészi Folyóirat 2, 18, (1924. szeptember 15.).

5. *** Kárpáti János. Pharmacia 13, 15―16, 141 (1935. augusztus 25.).

6. *** Arad megyei kollégiumi választások. Pharmacia 14, 24, 189 (1936. december 17.).

Katona Zsigmond
(1828–1902)

A Szatmár megyei Vámfaluban született 1828. május 1-jén, ahol apja, geleji Katona József ev. református lelkész volt (4,9,11). Anyja verebi Végh Erzsébet. Apja korai halála (1831) miatt nevelését nagyapja irányította (4). A gimnáziumot Nagybányán és Máramarosszigeten végezte, tulajdonképpen apja hivatását akarta folytatni, de Nagybányán megismerkedett egy gyógyszerészsegéddel, aki felkeltette érdeklődését a gyógyszerészet iránt, s így lemondott a papi hivatásról.

A gyógyszerészi pályára 1843-ban lépett, egy ideig gyógyszerészgyakornok Nagybányán Brémer János gyógyszertárában, majd Debrecenben. Itt érte a szabadságharc kitörése s ekkor beáll önkéntesnek, az aradi–bánsági csatározásokban vesz részt. A világosi fegyverletétel után külföldre ment, majd visszajött Debrecenbe, és ezután beiratkozott a pesti egyetemre, ahol 1850-ben kapott gyógyszerész oklevelet (10).

1853-ban az Arad megyei Borosjenőn átveszi az 1852-ben alapított, Megváltóhoz címzett gyógyszertár vezetését, majd önállósítja magát, megveszi a gyógyszertárat, és 1854-ben családot is alapít. Már itt kezdett a gyógynövények termesztésével foglalkozni, látva hozzáértését, korlátlan rendelkezési joggal bízták meg a község környékén levő epreskertek és faiskolák felett. Tizennégy év után, 1867-ben gyermekei neveltetése érdekében eladja gyógyszertárát Ferenczy János gyógyszerésznek, aki a pesti egyetemen kapott oklevelet 1855-ben (2, 10), ő pedig Kecskemétre megy, ahol a Szent Lélek gyógyszertárat veszi meg. Rendkívüli szorgalma és kivételes tudása miatt a város figyelme itt is rövidesen feléje fordult, a törvényhatósági bizottság tagjává, majd a helybeli iparosegylet elnökévé választják meg. Ilyen minőségében kiállításokat szervezett, erről tanúskodik Az 1872-dik évben Kecskeméten rendezett országos iparműtárlat emlékkönyve című kiadványa, amely Kecskeméten 1874-ben jelent meg (9). Itteni tevékenységének legnagyobb eredménye, hogy egy addig semmire sem használt homokos területet nemes szőlőfajokkal telepített be, amit később Katona-telepnek neveztek el, és ma is így ismeretes. 1897-ben megalapítja az I. Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezetet (8). Igyekezett felhívni a gyógyszerészek figyelmét azokra a lehetőségekre, melyekkel a nehéz gazdasági viszonyok közt jövedelmüket növelhetnék, ezek közé sorolta a kertgazdaságon és az egyes gyógynövények termesztésén kívül a szikvizek és a mesterséges ásványvizek előállítását is (7).

Nagy szerepe volt a Gyógyszerészek Országos Egyesületének megalakításában, az 1867. augusztus 26-ra összehívott országos gyógyszerészgyűlés jegyzőjeként részt vett az alapszabályok és a határozatok kidolgozásában, az 1870-ben megtartott második országos nagygyűlésen a gyógyszerészi taksák megvitatásában. 1874. május 6-án az Egyesület közgyűlésén az I. kerület 2. járásának igazgatójává választották meg, majd 1879-ben központi igazgatósági tagja lesz, 1895-től pedig az alelnöki tisztséget tölti be (1). A millenniumi kiállítás után a király a Ferenc József-rend lovagjává ütötte, így ő lett a negyedik gyógyszerész, aki ezt a kitüntetést megkapta.1902. március 18-án a Magyar Gyógyszerészek II. Kongresszusán érdemei elismerése jeléül tiszteletbeli elnöknek választották, azonban ezt már nem tudta élvezni, mert ugyanezen a napon elhunyt Kecskeméten. Varságh Zoltán a Magyarországi Gyógyszerész Egylet közgyűlésén emlékbeszédet mondott róla (5), ez a GyógyszerésziHetilapban jelent meg nekrológja után (12).

Gazdag irodalmi munkássága is, sokat közölt a gyógyszerészi szaklapokban, már a Gyógyszerészi Hetilap első számaiban írása jelent meg a gyümölcstermesztésről, de a gyógyszerészek egyesülete megalakításának szükségességéről is, valamint a hazai gyógynövénytermesztőktől való vásárlás előnyéről, a gyógyszerészi szakmunkák kiadásának fontosságáról, a gyógyszertári jog adományozásáról is cikkezett. 1885-ben jelent meg a Kecskemét és vidékén termelt gyümölcsök osztályozottjegyzéke című 48 oldalas kis könyve, amelyben 274 alma-, 187 körte- és 66 szilvafajtát osztályozott. Ezért a könyvéért a nemzetközi gyümölcskiállításon első díjjal tüntették ki (1).

Gyermekei közül leánya, Klárika tizenhat éves korában Kecskeméten elhunyt, szintén még Borosjenőn született fia, ifj. Katona Zsigmond gyógyszerész lett. Huszonkét éves korában, 1886-ban kapott oklevelet a budapesti egyetemen (10). Másik fia, a már Kecskeméten született Katona József is követte apját és bátyját a gyógyszerészi pályán és huszonhárom évesen, 1890. május 13-án, szintén Budapesten szerzett gyógyszerész oklevelet (10). Már egyetemi hallgató korában szerkesztette A budapesti királyi magyar tudományegyetemi gyógyszerészettan-hallgatók segély- és önképző egyesületének Évkönyve az 1889–90-ik évről című első évkönyvet, amelyet Kecskeméten 1890-ben adtak ki. Fennmaradt naplója reális képet fest a XIX. század gyógyszerészképzéséről (3), ebben említést tesz Gerber Ödön későbbi szinérváraljai gyógyszerészről is, aki annak idején apja gyógyszertárában segédként sokat foglalkozott vele és tanította. Az első budapesti gyógyszerészgyakornoki tanfolyamról is ír, amelyen mintegy 60 társával együtt vett részt.

Id. Katona Zsigmond emléke előtt tisztelgett a magyar gyógyszerész társadalom, amikor 1969. október 10-én egykori patikájának helyén (Lestár tér) emléktáblát lepleztek le, majd születésének százötvenedik évfordulója alkalmából felavatták és megkoszorúzták Kecskeméten a Jókai utca 12. szám alatti egykori családi háza falán felállított emléktáblát (6).

Élete példa arra, hogy a mindennapi gyógyszertári munka mellett milyen sokoldalú tevékenységet fejtettek ki egyes gyógyszerészeink, és nemcsak a gyógyszerészetben, hanem a vele rokon területeken is, így a gyógynövény- vagy a gyümölcstermesztésben is maradandót alkottak.

Irodalomjegyzék

1. Baradlai J., Bársony E.: A magyarországi gyógyszerészet története az ősidőtől a mai napig. II. kötet. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest 1930. 91, 101, 123, 221, 280, 384, 560. o.

2. Illés L. (szerk.): Magyar- és Erdélyország összes gyógyszerészeinek névtára a leghitelesebb adatok nyomán. Spitzer Miksa tulajdona, Vácz 1874.

3. Lóránd N.: Katona József naplója a múlt századvégi gyógyszerészképzésről. Comm. Hist. Artis Med. 71–72, 247–251 (1974).

4. Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Hornyánszky V. Könyvkiadó Hivatala, Budapest 1897.

5. Varságh Z.: Emlékbeszéd a Magyarországi Gyógyszerész Egylet 1902. május 12-i közgyűlésén. Gyógyszerészi Hetilap 41, 22 , 307 (1902).

6. Zalai K.: A Magyar Gyógyszerészeti Társaság története 1975―1989. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság kiadványa, Budapest 1990. 130. o.

7. Zalai K.: A magyar gyógyszerészet nagyjai 1612–1945. (szerk. Szarvasházi Judit). Galenus Kiadó, Budapest 2001. 32. o.

8. *** A Magyar Gyógyszerészet Pantheonja (összeállította Zboray B., Hegedűs L., Szmodits L.). Kézirat. Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár és Múzeum, Budapest.

9. *** Magyar Életrajzi Lexikon. I. kötet (Főszerk. Kenyeres Ágnes). Akadémiai Kiadó, Budapest 1967. 879. o.

10. *** Album Chirurgorum 1839/40–1887/88; Album Medicorum 1888/89–1907/08. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest.

11. *** Katona Zsigmond. Gyógyszerészi Közlöny 15, 29, 463 (1899. július 16.).

12. *** Katona Zsigmond (Nekrológ). Gyógyszerészi Hetilap 41, 12, 177 (1902).

Dr. Kayser Gusztáv Adolf
(1817–1878)

Erdélyi szász gyógyszerészcsaládból származott, mégis itt említjük meg, mivel a Magyarországi gyógyszerészet története (1), valamint a Magyar írók élete és munkái (6) is kiemelten foglalkozik vele.

Nagyszebenben született 1817. szeptember 29-én. Apja, Kayser Johann Georg (1786–1820) is gyógyszerész, és 1809-től 1820-ig a város egyik legrégibb, 1609-ben alapított Fekete Medve gyógyszertárának a tulajdonosa (2).

Iskoláit szülővárosában végezte, gyakornoki idejét is itt kezdi Molnár gyógyszerésznél a Császári Sas gyógyszertárban, majd a neves botanikus-gyógyszerésznél, Kladny Friedrichnél tölti. A tirocinális vizsga letétele után 1838-ban Bécsbe megy, ahol 1839 és 1841 között a Politechnikai Intézetben vegyészetet tanul, és a medgyesi származású Meissner-Traugott Pál laboratóriumában is dolgozik. 1841 és 1842-ben a bécsi egyetemen tanul, ahol megkapja a gyógyszerészmesteri oklevelet az acidum benzoicum és készítményeivel kapcsolatos dolgozatáért. Ezután az 1843/44-es tanévben bölcsészhallgató Berlinben; itt jelenik meg első dolgozata, amelyben az oxálsavval és kettős sóival foglalkozik. Ezután még Giessenben megy, majd Heidelbergbe Liebig professzor mellé (7), ahol a Jalappa-gyanták kémiai vizsgálatát végzi, és ennek eredményeképpen 1844-ben megkapja a bölcsészdoktori oklevelét (3); ezzel kapcsolatos értekezése nyomtatásban is megjelent Heidelbergben (1). Mindezek a tanulmányok szélesítették látókörét és nagy szakmai tudás megszerzését biztosították.

1844-ben hazajön Erdélybe, átveszi a családi gyógyszertár vezetését, ami apja halála óta Mauksch József Frigyes kezében volt (5). 1847-ben az Országos Gyógyszerész-Egyesület közgyűlésén a VI. kerület (Erdély) 3. járásának (a nagyszebeni) elnökévé választották meg (1). A gyógyszerészek szakmai és érdekvédelmi egyesületén kívül 1849-ben a helybéli Természettudományi Egyesület alapításának kezdeményezője, majd vezetőségi tagja. 1857. január 7-én a Gubernium a 25 033. számú rendelettel elismeri gyógyszertárának reáljogát.

Az 1848-as szabadságharc számára végzetes volt. Egy ifjúsági csapat vezéreként Marosvásárhelyre került, ahol tüdőtuberkulózisban megbetegedett (3). 1867-től megromlott egészségi állapota miatt gondnokot alkalmaz a gyógyszertárában, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a közéletben tevékenyen részt vegyen.

Nemcsak gyógyszerészként volt ismert, hanem a neves botanikusok közt is számon tartották Erdély flórájának lelkes kutatójaként; egyedülálló herbáriuma 1800 fajt tartalmazott. Egyebek között 1850 júniusában Hohenbühel-Heufler Lajossal és Schur Ferdinanddal együtt tanulmányozta az erdélyi Árpásvölgy flóráját (4). Jelentős volt könyvtára, sokat foglalkozott írással, több műve befejezetlen maradt. 1878. június 10-én hunyt el Nagyszebenben (8).

Irodalomjegyzék

1. Baradlai J., Bársony E.: A magyarországi gyógyszerészet története. II. kötet. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest 1930. 222, 341. o.

2. Fabritius G.: Beiträge zur Geschichte der deutschen Apotheken und Apotheker in Siebenbürgen. Deutsche Apotheker Verlag, Stuttgart 1986. 83–88. o.

3. Fabritius G.: Verdienstvolle deutsche Apotheker aus Siebenbürgen. Deutsche Apotheker Verlag, Stuttgart 1989. 85–89. o.

4. Gombocz E.: A magyar botanika története. Az MTA kiadása, Budapest 1936. 532. o.

5. Maior O.: Contribuţii la farmaco-istoria Transilvaniei. Oficinele judeţului Sibiu. Teză de doctorat (kézirat), IMF Tg. Mureş 1979. 198. o.

6. Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Hornyánszky V. Könyvkiadó Hivatala, Budapest 1897. 1247–1248. o.

7. Szmodits L.: Neves magyar gyógyszerészek. I. kötet (kézirat, a szerző tulajdona). Budapest 2001. 10. o.

8. *** Magyar Életrajzi Lexikon I. kötet (Főszerk. Kenyeres Ágnes). Akadémiai Kiadó, Budapest 1967. 881. o.

Kazay Endre
(1876–1923)

Nagybányán született 1876. november 10-én elszegényedett kisnemesi eredetű ötgyermekes iparos család harmadik gyermekeként (13,16). Apja misztótfalusi molnár volt, anyja neve Fuchs Brigitta. Iskoláit a hatodik osztályig szülővárosában a minoritáknál végezte, papi pályára akart lépni, de gyenge testi alkata miatt erre nem volt alkalmas. Alig tizenhét éves – ötödik osztályos gimnazista –, amikor a világmindenség keletkezéséről és fejlődéséről százoldalas értekezést írt Universitas címmel.

Gyógyszerészi pályáját 1894-ben kezdi meg Ember Elek (1861–1943) nagybányai Arany Sas gyógyszertárában mint gyakornok, és 1897-ben Szilágysomlyón folytatta. 1897. október 29-én Kolozsváron teszi le gyakornoki vizsgáját Fabinyi előtt, aki a bizottság elnöke volt (7). Mint segéd dolgozott Szilágysomlyón, Marosludason, Nagybányán és Debrecenben. Már nagybányai gyakornokoskodása alatt kezdi gyűjteni az anyagot a későbbi, 25 000 címszót tartalmazó négykötetes Gyógyszerészi Lexikonhoz, amely 1900-ban 1546 oldalon jelent meg, elsőként a magyar gyógyszerészi szakirodalomban. Részleteit 1897-től a Gyógyszerészi Hetilap sorozatban közli (6). 1898-ban e szaklap 830. oldalán a megrendelőkhöz címzett hirdetés jelenik meg Kazay Endre aláírásával, melyben kéri a négy díszes vászonkötésű kötet árát (36 korona) akár részletekben is Nagybányára Molnár Mihályhoz elküldeni (20). A kapott pénzből akarta egyetemi tanulmányait fedezni. A mai napig sem jelent meg hasonló mű, csupán ennek hasonmás kiadása megjelenésének százéves évfordulója alkalmából dr. Lárencz László pécsi gyógyszerésztörténész javaslatára, a Vértesacsai Gyógyszerészeti Alapítvány kezdeményezésére és az ICN Magyarország RT. nagyvonalú támogatásával és annak kizárólagos terjesztésében 1000 példányban (5).

Egyetemi tanulmányait Budapesten végzi. Itt is megnyilvánul szorgalma és írói készsége, mert még szigorló gyógyszerészhallgató korában megjelenik Organicus chemia c. litografált munkája, amelyet a saját jegyzetei alapján állított össze, majd később 1908-ban, Nagybányán bővített formában újra kiadja Organicus Chemia alapfogalmai címmel. Gyógyszerész oklevelét 1903-ban kapja meg, ezután Than Károly egyetemi tanár meghívja kémiai intézetébe, az ajánlatot azonban nem fogadja el, mert már elkötelezte magát gondnoknak Királyi Miklósné Ógyalán (akkor Komárom megyei helység, ma Szlovákiához tartozik Hurbanovo néven) levő patikájába. Később ezt bérbe vette és öt évet töltött itt el. Megismerkedett későbbi feleségével, Blahó Arankával, akivel 1905. július 29-én kötött házasságot. Két gyermekük született, Adél (1909–1944), aki szintén gyógyszerész lett és Brigitta (1920–1944), aki postatisztviselőként dolgozott később. Az ógyalai évekről megelégedéssel ír, mert ebben a helységben volt Konkoly-Thege Miklós csillagvizsgáló intézete és meteorológiai megfigyelő állomása, ahonnan sok segítséget kapott saját kísérletei végzéséhez. Ez idő alatt szerkesztett egy refraktométert és egy polarimétert. Megtakarított pénzéből 1908-ban megvett egy kis gyógyszertárat Nagyszalatnán (akkor Zólyom vármegye), amelyet 1910-ig vezetett Szent Lélek néven.

1910. január 15-én a budapesti Galenus gyár meghívja vezetőnek, szívesen vállalja ezt a megbízatást, eladja a gyógyszertárát, amúgy sem érezte jól magát az utóbbi munkahelyén, falusi magányában. 1915-ig mint igazgató-fővegyész dolgozott, közben 1912 és 1915 között a budapesti Drogista Iskolában a vegytan előadója, és a Gyógyszerészi Hetilap főmunkatársaként részt vesz a szerkesztési munkálatokban. Az első világháború kitörése után jövedelmezőbb állás után nézett, így 1915-től a Bihar megyében levő Vaskóh helységben a Szentháromság nevű gyógyszertárat béreli. Mint vaskóhi gyógyszerész 1918-ban a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetségének igazgatótanácsi tagja (2). 1918 szeptemberében ettől a gyógyszertártól is megválik, de már szeptember 15-én Vértesacsán (akkor Fejér, ma Tolna megye) megveszi a Magyar Korona, később Szent Erzsébet nevű gyógyszertárat, ahol élete végéig dolgozik. Ebben az időszakban lesz a Gyógyszerészi Szemle főmunkatársa és a Pharmazeutische Monatshefte c. osztrák szaklap egyedüli magyar szerkesztőségi tagja. 1919-ben az Egészségügyi Népbiztosság a Fejér vármegyei gyógyszertárak felügyelőjévé nevezi ki, 1921-től pedig az újjáalakult Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tiszteletbeli tagja lett. Több előadást tartott a Gyógyszerész Egyesületben, az utolsót 1923. március 6-án, alig másfél hónappal halála előtt.

Gazdag szakirodalmi tevékenysége is. Több mint kétszáz közleménye jelent meg nyomtatásban, ezek közül számos azokban a korabeli szaklapokban, melyek szerkesztésében ő is részt vett, de a Magyar Chemiai Folyóiratban, az Időjárásban, a Természettudományi Közlönyben is. 1902-ben és 1903-ban Méhészeti zsebnaptárt adott ki (12). Foglalkozott kémiával, csillagászattannal, meteorológiával, természeti jelenségek magyarázatával, fizikai eszközök szerkesztésével, antropológiával, irodalommal (színdarabot is írt), zeneesztétikával, pirotechnikával, történelemmel és még sok mással. Saját elgondolása alapján szerkesztett refraktométert, polarimétert, távcsövet, egyszerű polarizáló-félárnyék-készüléket és a gyógyszerkészítés megkönnyítésére tablettázó gépet, kenőcsadagolót (1906), por-osztót (1917), injekciótöltőt (1912). Negyvenéves korában megtanulta a hangjegyeket és utána orgonálni is; énekkönyvet, zeneelméletet és zeneesztétikát is írt. A kántor nélkül maradt római katolikus egyházközség kántori teendőit is ellátta Vaskóhn és Vértesacsán is. Bekapcsolódott a falu társadalmi életébe, ismeretterjesztő előadásokat tartott a csillagdában, barlangvezetést vállalt, állatgyógyászattal is foglalkozott (10).

Több munkája kéziratban maradt, így a Kémiai műszavaink eredete és rendszertana, különös tekintettel a magyar és a gyógyszerészeti vonatkozásokra, Hermes könyve, Talmud tanulmányok, A tudomány és a művészet igazságai és szofizmái, A keresztény egyháziművészet eredete, célja, hatása, valamint a „Verses bekezdéseim különböző tárczacikkeimnél” című.

Állandóan dolgozott, mégis sokat nélkülözött, mindig anyagi gondjai voltak. Betegségét méltósággal viselte, pedig nagyon gyötörte, hogy ereje fogytán nem tudott már aktívan részt venni a gyógyszerészi munkában (1). Még betegágyán is készített recepteket, amelyeket felesége szolgált ki, mert nem volt anyagi lehetősége, hogy gyakornokot tartson. A gyógyszertár ajtaján kis cédula volt: ,,Orvosságért tessék a lakásba beszólni” felirattal, majd haláláról is gyászkeretes jelentés jelent meg az ajtón (9). 1923. április 20-án hunyt el Vértesacsán negyvenhét éves korában. Rövid megszakítás után Adél leánya vezette tovább a gyógyszertárat.

A korán elhunyt Kazay Endre temetése után Koritsánszky Ottó és Andriska Viktor a Gyógyszerészi Közlöny hasábjain felhívásban fordult a gyógyszerészek egyesületének egyes kerületeihez, hogy adományaikkal járuljanak hozzá szakkönyvtárának, jegyzeteinek és kéziratainak az egyesület részére való megváltásához. Időnként az egyes kerületekből beérkezett gyűjtőív összegeit közölték a lapban, innen tudjuk, hogy a marosvásárhelyi gyógyszerészek
20 400, a Szatmár megyeiek 102 200 és a bánságiak 70 000 koronát küldtek e nemes célra. Az összegyűlt pénzösszeget folyamatosan elküldték a családnak s ennek eredményeképpen a család átadta a hagyatékban maradt kéziratokat, jegyzeteket, összesen 169 darabot. A cél egy külön Kazay-könyvtár létrehozása volt (21).

Kazay Endre igazi képviselője volt a tudós gyógyszerésznek, és joggal tartották polihisztornak, nem véletlen, hogy Winkler Lajos professzor „Magyar Scheele” névvel illette. Ilosvay mondta róla, hogy igazi tudósnak született, csak a sors nem kedvezett tehetsége teljes érvényesülésének. A hálás utókor megőrizte emlékét. Egykori gyógyszertára ma nevét viseli, falán márvány emléktábla és a gyógyszertár mellett emlékszoba jelzi itteni tevékenységét. Már 1924-ben indítványozták, hogy az Egyesület könyvtárát róla nevezzék el, és már ekkor elkészítette plakettjét Kovács Ödön gyógyszerész, amelyet az Egyesület árusított. Egy példánya ma a budapesti Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár és Múzeum egyik helyiségében látható. A Magyar Gyógyszerészet Pantheonjába is szerepel neve (17) mint aki maradandót alkotott a magyar és az egyetemes gyógyszerészetben. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság 1968-ban emlékérmet alapított a kiemelkedő tudományos vagy társasági munka jutalmazására, életmű elismerésére (16); ezt kétévente osztják ki az arra érdemes magyar gyógyszerészeknek (7). A múlt emlékeit tiszteletben tartó gyógyszerészek 1998-ban Vértesacsai Kazay Alapítványt hoztak létre emlékének ápolására (4), ennek, valamint a Vértesacsai Barátok Köre és a Nemzeti Pantheon Alapítvány anyagi támogatásával halálának hetvenhatodik évfordulóján, 1999. április 24-én márvány síremléket avattak (3,14,15).

A Kazay-hagyaték összegyűjtése és ápolása dr. Lárencz László erdélyi származású pécsi gyógyszerésznek köszönhető. Kazay Endre a hírnevesgyógyszerész című, 26 oldalas, fényképekkel illusztrált kis könyvecskéjében, amely 2000 májusában jelent meg, nemcsak életútját, gyógyszerészi munkásságát és teljes bibliográfiáját, hanem egyéb tevékenységét is bemutatja (11). 1976-ban, 1983-ban és 1986-ban a szülőföldjén, Nagybányán megjelenő Bányavidéki Fáklya c. hetilap is megemlékezett róla, ahol a Misztótfaluban 1905-ben nyomtatott Gyógyszerészet című rövid életű szaklapot is megemlítik (19).

A Kazay család egyik oldalági leszármazottja, Kazay Anna (sz.1947. július 18., Miszmogyorós) Marosvásárhelyen végezte egyetemi tanulmányait, és 1970-ben kapott gyógyszerész oklevelet, majd férjével, az 1968-ban ugyanitt végzett Mihály Béla (sz.1944. szeptember 10., Körösfő) gyógyszerésszel együtt előbb Borsán, majd Misztótfalun az 1935-ben alapított Angyal gyógyszertárban dolgozik, 1994-től pedig Nagybányán Fontana néven magángyógyszertárát vezeti (ez az egykori 80. számmal ellátott állami gyógyszertár, amit 1976-ban nyitottak meg).

Irodalomjegyzék

1. Abay Nemes Gy.: Kazay a magyar gyógyszerészet soha ki nem alvó fényének 10 éves halálának évfordulójára. Gyógyszerészi Értesítő 31, 19, 90 (1923).

2. Baradlai J., Bársony E.: A magyarországi gyógyszerészet története az ősidöktől a mai napig. II. kötet. A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kiadása, Budapest 1930. 282, 320, 440, 506, 559, 588, 632, 662, 670. o.

3. Burgetti L.: Vértesacsai Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány. Gyógyszerészet 43, 3, 179–180 (1999).

4. Burgetti L.: A múlt megbecsülése, a jelen tényei és a jövő reményei. Koszorúzás a Vértesacsai Kazay gyógyszertár emléktáblájánál. Gyógyszerészi Hírlap 1999. május, 26. o.

5. Burgetti L.: Száz év után ismét kiadták Kazay Endre Gyógyszerészi Lexikon című munkáját. Gyógyszerészet 44, 8, 503 (2000).

6. Hegedűs L.: A Gyógyszerészeti Lexikonról. Gyógyszerészet 22, 4, 146 (1978).

7. Lárencz L.: Kazay Endre újabb életrajzi vonatkozásai. Gyógyszerésztörténeti Diárium IV. 1, 35–45 (1975).

8. Lárencz L.: Kazay Endre-emlékplakett- és emlékérem. Gyógyszerészet 32, 2, 87–88 (1988).

9. Lárencz L.: 75 éve halott Kazay Endre. Gyógyszerészet 42, 12, 656–658 (1998).

10. Lárencz L.: Emlékezzünk. Cikksorozat Kazay Endréről a Mi újság Vértesacsán? c. havilapban 1998–2000.

11. Lárencz L.: Kazay Endre a hírneves gyógyszerész. Galenus Lapkiadó Kft, Budapest 2000. 1–26. o.

12. Matolcsy M.: Könyv- és irodalmi gyűjtemény magyarországi gyógyszerészeti munkákról 1578―1909. Stephaneum Nyomda RT., Budapest 1910.

13. Studény J., Vondra A.: Hírneves gyógyszerészek. Szerzők saját kiadása, Budapest 1929. 293. o.

14. Szmodits L.: Síremléket állítanak Kazay Endrének. Gyógyszerészet 43, 3, 179 (1999).

15. Szmodits L.: Síremléket avattak Kazay Endre vértesacsai sírján. Gyógyszerészet 43, 5, 320–321 (1999).

16. Zalai K.: Gyógyszerészeti numizmatika. A MGYT kiadása, Budapest 1998. 83. o.

17. *** A Magyar Gyógyszerészet Pantheonja (összeállította Zboray B., Hegedűs L., Szmodits L.). Kézirat. Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár és Múzeum, Budapest.

18. *** Magyar Életrajzi Lexikon. III. kiegészítő kötet (Főszerk. Kenyeres Ágnes). Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. 374. o.

19. *** Megemlékezés Kazay Endrére. Bányavidéki Fáklya (Nagybánya). 1976. november 6., 1983. február 5., 1986. november 15.

20. *** Felhívás (bejelentés). Gyógyszerészi Hetilap 37, 830 (1898).

21. *** A Kazay-gyűjtés eredménye. Gyógyszerészi Közlöny 40, 428 (1924).

  1. Szerkesztő-munkatársak

    Документ
    Benkő András (zenetörténet), Csákány Béla (jog, közgazdaság), Cseke Péter (mezőgazdaság), Fejér Miklós (tankönyvirodalom), Fodor Katalin (lélektan), Gaal György (irodalomtörténet), Gáspár Sándor (rádió), Jenei Dezső (műszaki irodalom),
  2. Kr e. 450- ? Kr e. IV század első negyede

    Документ
    Aki a világirodalom évezredeinek remekírói közül próbál arcképcsarnokot összeállítani, eleve tudja, hogy befejezhetetlen munkára vállalkozott. Hiszen ez olyan, mintha egy képzőművészeti múzeumban kívánnánk felhalmozni a világ valamennyi
  3. És szeretnéd hogy továbbra is bővüljön, kérlek támogasd munkám

    Документ
    Az információkereső tezaurusz az MSZ 3418-87-es szabvány szerint: Az információkereső tezaurusz természetes nyelven kifejezett fogalmak olyan tartalmilag szabályozott, szükség szerint változtatható szótára, amelyben feltüntetik a legfontosabb
  4. II. a tibeti nyelv és kapcsolata más nyelvekkel

    Документ
    TartalomElőszó I. Tibet földrajzi helyzeteII. A tibeti nyelv és kapcsolata más nyelvekkelIII. A tibeti írás. Átírási rendszerekIV. A tibeti történeti forrásokV.
  5. Bevezetés a szépolvasásba

    Документ
    „A magány azoknak a szeretője, akik ezen a szeretőn keresztül élik csak ki egyéniségüket, akik csak ezen a szeretőn keresztül tudják megölelni a mindent, amiben benne van ember, igazság, jog és boldogság.
  6. 1 Volkskunde als Wissenschaft

    Документ
    1. Alsheimer, Rainer (Hg.): Internationale Volkskundliche Bibliographie = International Folklore Bibliography = Bibliographie Internationale d Ethnologie.
  7. Tцrtйnelmi pбrbeszйd – dйlvidйki hagyomбnyok program

    Документ
    TTE BÁCS-KISKUN MEGYEI HONISMERETI EGYESÜLET BÁCSORSZÁG VAJDASÁGI HONISMERETI EGYESÜLET CSONGRÁD MEGYEI HONISMERETI EGYESÜLET KARÁCSONYI JÁNOS HONISMERETI EGYESÜLET NYITOTT TÁVLATOK SZÓRVÁNY ALAPÍTVÁNY TTE SZEGEDI CSOPORTJA
  8. Alma Mater várta, várta…

    Документ
    1938-ban a Felvidék egy része is visszakerült Magyarországhoz. Ettől kezdve sok diák tanult tovább az anyaország különböző városaiban. Nem sokáig tartott a boldogság, mert rövidesen kitört a II.
  9. Aar: the old term for Ger. Adler (adel ar) and means ‘eagle’: Frid dictus [called] Ar, near Konstanz 1258. See Ahr. Aaron

    Документ
    Aa: von der Aa: formerly name of a house of knights, both in Westph. and Switz., Aa, Ahe (SGer. Ach) is a very old term for running water, a stream (Goth.

Другие похожие документы..